Aprócska, hűvös szoba volt, de mézeskalács illata terjengett benne, és a barátságosan lobogó mécsesek fényében kirajzolódtak a gyapjúpaplan alatt alvó Remus körvonalai. Sirius elmosolyodott, félszegen közelebb lépett a priccshez, s sóvárogva végigsimított a kedves, mézszínű fürtökön.
John karba font kézzel toporgott az ajtóban. Szemeiben olyan apai féltés és szeretet csillogott, amilyet Sirius a saját apja szemében sosem látott.
- Ne ébreszd fel, hosszú éjszakája volt – kérte suttogva a férfi. Ő is kimerültnek tűnt.
- Csak egy pillanat… – motyogta vissza, ajkaival megérintve a lehunyt szemhéjakat. – Boldog karácsonyt, Holdsáp! – Egy fekete plüsskutyát ültetett a lepedőre. – Hogy akkor is rám gondolj, amikor nem lehetek melletted…
Puszik! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése