Banánturmixos péntekest Bon Jovi We weren’t born to follow című dalával, illetve egy újabb "tréfás" szösszenettel ízesítve. ^^ Legújabb százszavasomat sok szeretettel ajánlom Kétinek, akit szintén összepuszilgatott Múzsa néni, mert tudta, hogy az Ő írása igazán, de nagyon gyönyörűséges lesz! *.* Az enyém kusza és érthetetlen, de itt van:
Alkohol ízű a csók. A levegőben dohányfüst keveredik a nyugtatók bűnös szagával, miközben kócos fürtjeit görcsösen reszkető ujjak borzolják. Körülöttük lustán szikrázik a mágia, lüktetésszerűen áramlik végig a szobán: finom minták hálója bontakozik ki az ablaküvegen, a tintatartók megadó roppanással törnek apró szilánkokra. Éjkékség árasztja el a paplant, átkarol néhány színes pirulát, s kacérkodva megérinti a nadrágját is.
Puhák és nedvesek az ajkak, édesen elnyílva könyörögnek az enyhülésért, de minden rezdülést bódultság ural. Remus kóválygó emlékei hirtelen James fejében csendülnek fel (bocsáss meg, nem akartalak bántani, szeretlek), s a fiú szívében gyűlöletláng lobban, ahogy megérzi az arcán barátja keserű könnyeit.
Pihenjetek és gyönyörködjetek a tavaszidőben a hétvégén! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése