Egész délután Bon Jovi üvöltött a magnómból (ma is, most is, mindig - lassan bereked szegény ^^’’), miközben a párologtatóm segítségével barackillatúvá varázsolt szobácskámban kuksoltam, és bután bámultam az érettségis feladatlapokat. >.< Most Petőfi-összest bújok („Ha férfi vagy, légy férfi / S ne hitvány gyönge báb / Mit kény és kedv szerint lök / A sors idébb-odább!”) Csongor és Tünde helyett, forró csokoládét kortyolgatok a gyapjúpokrócom melegében, és rügyező ágakról, virágzó mezőkről meg mosolygó napocskáról ábrándozom. :)
Vágyképeim ellenére egy téli százszavast hoztam, aminek valószínűleg lesz egy James/Remus/Sirius testvérkéje is, ha Szabadidő úrnak, illetve Múzsa néninek sikerül elkergetnie Bűntudat kisasszonyt, aki mindig rám telepszik, ha vizsgákra készülődés helyett a firkálmányaimmal foglalkozom. ^^’’
Íme az új picim:
Érzéketlenné fagyott ujjai elvesztek Sirius kesztyűbe bújtatott tenyerében, ahogy az animágus dorgáló szavakkal, de szeretetteljesen csillogó szemekkel közelebb vonta magához. A Black-címerrel ellátott kabáton még érezni lehetett a Mézesfalás süteményillatát, a griffendélcsíkos sál alatt pedig megnyugtatóan meleg volt a bőr.
Remus dideregve engedte magát ölelni, a Lupin-házban töltött karácsony és az újév keserű könnyeinek emléke viszont csak akkor illant el, mikor Sirius otthon ízű szája puhán megérintette előbb szélfútta haját, majd epedőn szétnyíló ajkait. Párás sóhaj szakadt fel a tüdejéből, keze megfeszült a kedves, erős szorításban, és mielőtt a csók elmélyült volna, megpillantotta a Roxfort büszke tornyait a távolban.
Hazaértem.
Legyetek jók, és kérjétek Ti is a felhőket, hogy néha engedjék érvényesülni a Napot! ^^''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése