Boldog 52. születésnapot, James!

Tavaszborús volt a hétvége, úgyhogy most csak egy szomorkásabb százszavast tudtam pötyögni hármas számú kedvenc Tekergőmnek.  Legközelebbre azért megírom azt a vidámkodósat, amiben közösen ünnepel a becsiccsentett, utószülinapos Remusszal. :) Táncolni fognak és csókolózni, ígérem - Sirius pedig durcásan pislog majd a whiskys pohara mögül vagy bekapcsolódik harmadiknak, még nem döntöttem el. ^^’’
Itt a szösz:


-    Milyen érzés? – Hangja rekedt és fáradt kíváncsisággal teli, ahogy holdláztól ragyogó szemeivel barátjára mered. Reszkető, nyirkos ujjaival révedezőn cirógatja az újszülött fényképét, s közben alig hiszi el, hogy a mindig tréfálkozó, komolytalan James apa lett.
-    Félelmetes, Holdsáp. Komolyan. – Félhomály uralkodik a szobában, mégis látni a mogyorószín tekintetben villogó felelősségteljes szeretetet. Remus borzong, szíve féltékenyen megrebben. – Nagyon sajnálom, hogy pont az átváltozásod alatt jutott eszébe kibújni. Majd hétfőn átjössz, és bemutatlak neki. Imádni fogod, valóságos kis csoda a kölyök!

Remus bágyadtan mosolyogva hallgatja a lelkes szóáradatot, holott mohó irigység fojtogatja.
Tudja, hogy ő sosem tarthatja majd a karjaiban a saját csodáját.


Rohanok tanulni, puszi-puszi!