Múzsa néni szürkének és unalmasnak találja ezt az esős vasárnapot, és a jelek szerint inkább aludna, mintsem hogy nekem segítsen befejezni a kihívásos történetemet. >.< Nemtetszésem jeléül kierőszakoltam magamból egy babás százszavast, hátha a bénázásomat látva megszán, és cuppant nekem néhány használható szót. ^^’’
- Annyira csodálatos, Dora – suttogta a levendulaillatú levegőbe, ahogy gondoskodón megsimogatta a narancsrózsaszín fürtöket. Teddy megrezdült az érintésre, ügyetlenül belekapaszkodott az apja ingébe, aztán elcsendesedett. – Igazi kis szivárványbaba.
A férfi szerető rajongással folytatta a mozdulatot, ujjával végigrajzolva a pufók arc minden szegletét: keze mókásan vöröslő szemöldököt cirógatott, egy bájosan turcsi orrot meg egy nyálfényes szájat, ami rögtön huncut mosolyra görbült. Remus arra gondolt, milyen sokáig nem akarta, hogy megszülessen, most pedig nem bírt lemondani róla...
A csöppség megint mocorgott a mellkasán, gügyögött valamit, türkizkék szemeivel rápislogott, míg ő köré fonta a karjait.
- És annyira gyűlölöm, hogy Te nem lehetsz részese ennek…
Puszik! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése