Nos. Más érdemivel nem tudok szolgálni: a Vakáció Kihívásra szánt novellámból még mindig csak egy vázlat van kész, a Főnix Rendje Kihívás meghalt, mielőtt igazán megszületett volna (Saszta nélkül mit sem érnek a terveim), a James/Remus/Sirius novellácskám viszont úgy tűnik, kezd alakulgatni. Majd meglátjuk, mivel mi lesz, illetve hogy mikor kopogtat be hozzám Idő bácsi… Öhm. Mai Holdmosolygás megtekinthető lentebb, a kuszaságáért, érthetetlenségéért felelősséget nem vállalok. ^^’’
Ujjongó csókok visszhangjától édes a levegő.
Kezei még őszszínű tincsekkel, sóhajtó ajkakkal incselkednek, cirógatva siklanak a hegek, horzsolások mentén, kényeztetnek, simogatnak, hívogatnak, ám a várt borzongató, mohó ölelés most elmarad. Remus mocorogni kezd (elhúzódik), az ingéért nyúl, s ahogy szemei elvesztik élénk sóvárgásba révedt boldogságukat, az ő metamorf frufruja is bús-barnává fakul. Éjtekintete némán követi a varázsló ujjait, melyek egy fényképalakot érintenek helyette gyengéd, kétségbeesett szeretettel - egy bársonyfekete hajú fiatal fiút, aki a halálból is képes csábítani, béklyóban tartani, régvolt szeretkezéseket felidéztetni… Önző módon kísérteni, és szellemszerelemmel kínozni őt.
Dora szikrázva rajongó színei mindig hatástalanok lesznek az ébenszenvedéllyel (Siriusszal) szemben…
Napsütötte, őszillatú hetet kívánok! :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése