Remie életjelet ad [SLASH]

Nyár nagyasszony szélvész sebességgel szalad előre, mintha unná, hogy szép idővel, napsütéssel és kellemes percekkel kell elhalmoznia minket; azt hiszem, félig már át is adta a terepet Ősz apónak. Mindazonáltal én Augusztust egy az egyben a magamévá teszem, akármilyen időt is tartogasson – benne talán nem fogok akkorát csalódni, mint Júliusban… Lentebb indoklom. ^^’’

Pályázatos kicsi regénykém. Kezdetben őrülten lelkes voltam, napokon át gondolkoztam az alapcselekményen, színeztem-csiszoltam magamnak a karaktereimet, vázlatot pötyögtem szorgosan, minden használható és kevésbé épelméjű ötletemet feljegyeztem magamnak – az írási folyamat viszont kínkeserves volt. Körülbelül háromszor fogalmaztam át az első oldalaimat, aztán észrevettem, hogy fogy az idő és kapkodni kezdtem. A 30. oldal körül már egyértelművé vált számomra, hogy a kudarc elkerülhetetlen. A történet nem volt olyan sokszínű és élvezetes, mint amilyennek elképzeltem, s az egész egyre távolabb és távolabb került tőlem. Élettelen vacak. Használhatatlan. Elkeserítő, mennyire nem tudok saját szereplőkkel, saját világgal dolgozni – pedig régebben imádtam –, akárcsak az, hogy veszni hagyok egy ekkora lehetőséget. Mivel maximalista vagyok, különösen rosszul viseltem ezt a felismerést, de most, hogy harmadjára sirattam meg a szemétbe hajított firkálmányomat, kicsit jobban érzem magam. ^^’’

Hmm, kaptam azért mosolyt is, habár strandolással egybekötött napozás még nem érkezett meg hozzám… talán Augusztus meglep majd vele. :) Egyébként Sárospatakra fogunk leruccanni három napra, ami azért izgalmas nekem, mert ott laktak a Dédszüleim, illetve Nagyikám hosszú-hosszú ideig. *.* A másik Dédiék régi házát már megcsodáltam kívülről Kőbányán – szintén óriási élmény volt nekem. ^^ A hétvégét a barátnőimmel fogom végigcsacsogni, jövő héten pedig Boszorkánymúzeumba megyek. *.*

(Óh, van egy új, csodálatosan színes szütyőm - igazából egyszerű válltáska ^^’’ –, ami szintén örömforrás; még az 1100 oldalas Elfújta a szél is elfér a többi motyóm mellett. *.*)

Reményeim szerint hamarosan elindul a Vakáció Kihívás (az én csapatom már betelt *.*), közben meghívókon dolgozunk Sasztával, hogy fellendüljön végre a Főnix Rendje Kihívás. Úgyhogy az elkövetkező hetekben biztosan nem fogok unatkozni. :) Talán idővel elmúlik a sajátom halála okozta keserűség is.

Hosszúra nyúlt fecsegésemet képre írt szösszel zárom (megint csak egy csókra futotta, bocsi ^^’’):

Kókuszaromával illatosított pergamenek, könyvek és kecsesen ívelő pennák gyűrűjében dúdolgatott törökülésben. Kandallólángok festettek különleges mintákat hóvirágszínű bőrére; kézfejére épp egy varázslepke szállt, vidáman megremegett, aztán anélkül libbent tova, hogy akár csak egy rózsasziromnyi nyomot hagyott volna rajta.

Remus kuncogott, testén enyhe borzongás futott végig, ahogy következő bűbája kutyaárnyékot szült a szemközti falra. Farkcsóválás, izgatott szaladgálás – aztán a Tapmancs-szerű jószág nekiiramodott, spirálozó színmágiává olvadt a griffendélesek édességtároló szekrénykéjén. A bolondos pukkanással járó megsemmisülés eltompította a négykézláb közeledő Sirius halk, sóvárgó nevetését, és a szőkésbarna fürtök takarásában ülő borostyánszín szempár csupán akkor villant szégyellősen, mikor az édes száj már forrón csókolta őt. 

Mosolyogjatok sokat! ^^

Remie voltam, bénán átvariált betűtípussal, khhmm. >.<