Úgy tűnik, Augusztus is tartogat(ott) számomra néhány felhőt. Egy héten keresztül betegeskedtem, köhögéstől, torokfájástól szenvedtem és lázzal, hőemelkedéssel dacoltam - mostanra viszont felülkerekedtem a víruson, s a negatív gondolatokat elűzve mosolygok bele a melegbe. ^^ Hamarosan leruccanok a kedvenc hintámhoz, holnaptól pedig elkezdem pótolni az elmaradt fecsegős-csacsogós délutánokat a barátaimmal. :) Már előre örvendezek. ^^
Múlt héten Boszorkánymúzeumot látogattam - ehm, igyekeztem allergiának álcázni a nyilvánvaló fertőzést ^^’’ -, de elég nagy csalódás volt számomra. Vacak díszlet, unalmas, monoton „tárlatvezetés”, haszontalan, internetről megtudható információk tömkelege. Ráadásnak az ingyen kapott gonoszűző talizmánom fekete tasakos, holott ez a szín épphogy a negatívumot vonzza be. >.< Hm, panaszkodás vége, elvégre az élmény megvolt. :)
Tegnapelőtt strandoltam (alaposan megpirultam ^^’’), feltöltődtem D-vitaminnal meg energiával, szóval ma már ahhoz is volt elég vidámságom és kitartásom, hogy kihúzzak egy régi ismerőst a depresszió éles karmai közül. Óh, és a kikapcsolódós vízparti izzadás közben Múzsa néni is megjelent: kettőnk közös munkájának gyümölcse lentebb üldögél. :)
Egyébként újabban anime-rabságban „gyötrődöm”. ^^ Nővérkémmel nosztalgiázva faljuk a Dragon ball részeit, szűzi magányomban pedig kifújtam egy régi kedvencemet, a Ghost Stories-t (Bújj, bújj, szellem), aztán a Honey and Clover-be (Méz és lóhere) kezdtem bele. Utóbbi néhol vontatott, máshol drámaiságot követ fuldokló nevetés - összességében könnyed és szerethető. :)
És ha már anime, mutatok három jó kis dalt (a videókat nem kell nézni ^^''): Umnei no hi, Il drago delle sette sfere sigla, Io credo in me. Kínos vagy sem, én imádom ezeket! *.*
Na, és akkor a szösz, kivételesen 200 szóban, kivételesen a Dora/Remus párossal:
Fleur esküvője káprázatos lesz, éppolyan gyönyörű, mint amilyen ő maga. Fodros-bodros kábulat, csipke és selyem, táncoló szalagok, illatosan mosolygó virágok áradata. Napfényben úszó csoda. Nem mehetek oda trampliként!
Dühös hullámokat vetettek a loknik. Dora testét megszokott bizsergés járta át, hatására gondosan fésült frufruja égkékkel színezett barnába váltott, míg a hátát borító sűrű hajzuhatag aranyos ragyogásba öltözve csillogott. Hamarosan a színek sietős gondatlansággal üldözni kezdték egymást - smaragd, gyöngyfényes ezüst, levendula, fűzöld -, s az elkeseredett mágiajáték őrült vibrálást gerjesztve pulzált a piciny fürdőszobában.
- Mi lenne - szólalt meg mélyen búgó hangon Remus, aki eddig az ajtófélfának dőlve figyelte felesége bosszankodó kapkodását -, ha félretennéd a csacsiságot, és az én Dorámként, igazán dorásan jelennél meg?
Vágyforró ajkai előtt azonnal, ellenkezés nélkül nyíltak meg a puha női ajkak, és a csók most éppolyan perzselő, magával ragadó és színjátszó volt, mint azon a fülledt éjszakán, amikor szerelmük először teljesedett be. Tarka fürtök kapaszkodtak meg a férfi ujjaiban, táncoltak körülöttük, aztán a forgatag lecsitult.
- Így ni! - Elégedetten elrendezte az élénk pipacspirulásba borult tincseket, majd a boszorkány szemébe nézve suttogta: - Csodálatos vagy, Mrs. Lupin. De vigyázz, ne ragyogj sokkal jobban a menyasszonynál! Nem illik - azzal játékosan megpöccintette az orrát. - Odakint megvárlak.
Dora szerelmes rajongással nézett utána...
Pacsi! :)
UI: Muris, mennyire nem tudok bánni a megújult blog betűtípusaival. ^^''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése