Panasz, semmi más

Vidámsággal, mézeskalácsillattal és önfeledt boldogsággal akartam pötyögni ezt a bejegyzést (kárpótlásul a másfél havi kimaradásomért), de Mosolymanóm meglógott – azt hiszem, Idő uraságot és Múzsa nénit igyekszik elcsípni egy napsütéses vidéken. Október utolsó hetén láttam őket utoljára, azóta egy árva szót sem hallottam felőlük. Talán Szentestére megérkeznek...

Az a helyzet, emberkék, hogy hetek óta üldögélek a padlón (értsd jól), nevetésmorzsákra várok egyre türelmetlenebbül, s közben beengedtem Rosszkedvet - megint -, akibe Pesszimizmus kapaszkodik makacsul. A jelenlétükben elég nehéz nem észrevenni az otthonomban keringőző feszültséget, kizárni a jövőmet fenyegető hangokat (aki tudja, hogy egyetemre akartam menni, az valószínűleg azt is tudja, miről beszélek most) és gondtalanságot tettetni. Egyébként túl vagyok egy nyelvvizsgán (december 21-én fog kiderülni, hogy megbuktam átmentem-e), néhány internethiányos napon, s minden lelkesedés nélkül próbálok készülni az érettségikre – ezt is értelmetlennek érzem már.

Igyekszem azért kimászni a gödörből. Elsején színházban voltam (Az ember tragédiájának egy különösen pornográf előadását néztük meg páran – Madách biztosan forog a sírjában), másodikán az egyik barátnőm szalagavatóján tapsikoltam, nyolcadikán pedig a sajátomon. Most szombaton Bécsben jártam a sorstárs-barátnőmmel; gyönyörűek a fények, a karácsonyi díszítés az utcákon, az emberek kedvesek és segítőkészek, de a beázhatatlannak hitt csizmám két perc után megtelt vízzel, úgyhogy kissé megfáztam... Minden jóban van valami rossz, nem igaz?

Kicsit fandom-szagúbb híreim is vannak. Fentebb már említettem az internet-kimaradásomat; ennek következtében félretettem a Vakáció Kihívásra szánt novellámat, felé sem szagoltam, aztán valamikor a napokban észrevettem, hogy a publikálási szakasz épphogy elkezdődött. Magyarán befejezhettem volna kicsúszás nélkül, ha jobban odafigyelek... A hab tortán természetesen a Főnix Rendje Kihívás, ami egy az egyben kipurcant – földet rá, amíg Saszta nem jelentkezik.

Összességében a letargiám teljes, de remélhetőleg nem örökérvényű. Idén mindenesetre hidegen hagy az advent, a karácsonyi készülődés meg a lakásdíszítés. Villámszöszt sem tudtam most hozni, bocsánat.

Legközelebb összeszedettebb és kevésbé panaszkodós leszek, ígérem.

Legyetek jók!