"Mysterious as the dark side of the moon..."

Egy szösszel jöttem ma is, Sirius "tréfája" utánról. Nem slash, nem nyálas, alig-remie-s – igen, így, ilyen bénán kinézőn, mert bolond napom van. XD

Holdsáp több méterről kiszagolja.

Feketetea, bájital összetevők, fanyar izzadtságszag - az örökös szorongás, a düh és a fojtott agresszió émelyítően intenzív keveréke, amely nyögve söpri el a hangokat. Remus megfeszül, kaméleon módjára próbál eggyé válni a fallal, oson, tekintetét maga elé szegezi. Kezét (pipacsfoltokkal pettyezett kötéshalom) remegve rejti a talárja alá; kapkodó és furcsán tétova minden mozdulata.

Belégzés.

Egyre csökken köztük a távolság.

Kilégzés.

Már nem tudja, a félelem vagy Holdsáp lelkesült ösztönlénye készteti-e vad dobogásra a szívét.

Bennszoruló lélegzet.

Perselus pillantása undorral és megvetéssel perzseli...

James (az őrzője) nem kérdez semmit, csak a hátára téve a tenyerét, továbbvezeti a folyosón.

 

Ezen kívül hoztam két Disney-dalt is (kitt és katt), mert mostanában ezek tartanak életben, illetve a fentebb látható képecskét, amit tegnap leltem a neten bolyongva. Egyébiránt azt hiszem, a cirka félévig tartó depressziós, önsajnálattal meg állandósult rosszkedvvel vegyített állapotom kezd belefulladni a tavaszfény adta mosolygós-reménykedős hangulatomba. ^^'' Ennek örömére talán legközelebb egy holdvigyorral jövök. ;)

Ehm, valószínűleg senkit nem érdekel (legalábbis a jelek szerint már az a maroknyi ember se igen pislog be ide, akiknek anno hiányoztam innen - nem mintha ezt bárkinek is a szemére hánynám, elvégre egy ideje én sem vagyok valami aktív fanfices), de túléltem a próba szóbelijeimet is. :) A végeredmény egy épphogy négyes töri, egy épphogy ötös irodalom meg egy épphogy ötös nyelvtan. ^^''

Pacsii az erre járóknak! :)