Vacillálás a kuckóban

(A cím az utolsó hosszú bekezdésre utal. ^^’’)

Picit összevissza, keszekusza és szétszórt vagyok, mivel megint elszaporodtak a problémák, viták és családi balhék (higgyétek el, amikor a türelmes és jéghiggadt énemen felülkerekedik a toporzékolva kiabáló másik, akkor már tényleg baj van) a lakásom táján. Hosszas beszélgetések, érvelések, dacos kijelentések és még makacsabb álláspontok kifejtése után a kupaktanács (oké, beismerem, ez most csak Anyut meg engem takar ^^) úgy döntött, itt az ideje egy régóta érlelődő költözésnek. Igen. Végre kimondtuk: olyan helyen akarunk élni, ahol elönt minket az a furcsán bizsergő melegség, az otthonérzés. Tudom, nem két perc alatt fogjuk lezavarni a dolgot, kínkeserves és vérverejtékes lesz – mégis ez a gondolat adagolja a reményt és kitartást a rosszabb napokon… Erről a témáról csak ennyit és csak azért, mert szükségem van a monitoron át érkező pozitív energiákra. ^^

Egyébként vidámító körülmények is vannak itt felém. :)

Az egyik az, hogy csont nélkül vettem az alkalmassági vizsga „nehézségeit” pár héttel ezelőtt, így valószínűleg szeptembertől a kisgyermekgondozó szak lelkes nebulója leszek. :) (Azért a tankönyvszelektálásom alatt becsempésztem a szekrénykém mélyére a magyaros cuccaimat, hátha – ismétlem, hátha – valamikor a távoli jövőben felvesznek az álomszakomra, s szükségem lesz rájuk. ^^’’)

A másik az, hogy túléltem az érettségit. Bizony, én is alig akartam elhinni, pláne, hogy a szóbeli vizsgák előtt szó szerint rosszul voltam a félelemtől. ^^’’ Mindazonáltal sikerült összeszednem egy négyes történelmet, egy négyes matekot (még mindig nem értem, hogy tizenhárom évnyi bukdácsolás után hogy a nyavalyába tudtam kirázni a kisujjamból a megoldásokat O.o), egy ötös magyart, és a tavalyi előrehozottam végtermékeként egy ötös angolt meg egy ötös informatikát. :)

A harmadik az a sok-sok-sok kivarratlan gobelin, amelyet ajándékba kaptam egy kedves ismerőstől. Mosolyhozó élmény volt kézbe venni a gyönyörűségeket, mert újabban kézműves hangulatban rohangálok erre-arra (nem mintha lenne kézügyességem vagy ilyesmi ^^’’), s a varrogatás kellőképpen nyugtató hatással van rám. :)

A negyedik az, hogy egyre lelkesebben gyártom a véleményeket a Merengő meg a Csodaidők szerzőinek, kiélvezve KK-s mivoltom minden szabad percét. ^^ 

… És hogy miért ezt a címet kapta a bejegyzésem? Lentebb indoklom. :)

Visszaolvasgattam a kuckóm tartalmát: áradozások erről-arról, filmek és könyvek, lakáscsinosítás, problémák és nyöszörgés, rövid kis kiruccanások, betegségek, más egyebek - én meg a mindennapi apróságaim. Nem pedig Remus, mint ahogyan azt megígértem a legelső megjelenésemkor. Ezen változtatni kell, gondoltam elszánt határozottsággal, és töprengeni kezdtem, hogyan oldhatnám meg a mesélési kényszeremet úgy, hogy ne rondítsak bele a kedvenc képzeletvilágomba. Először a legkézenfekvőbb megoldás mellett voksoltam: mostantól visszafogom magam, nem fecsegek, s csak a mütyürjeimet hozom. Tiszta sor, nem? Nem, ráztam a fejem a mosogató fölött (mert mikor máskor törném a fejem ilyesmiken, ha nem mosogatás közben), hiszen maximalista, rendszerető lányka lévén mindig azon járna az eszem, micsoda káosz uralkodik a „birodalmam kapujában”. Tehát tovább súroltam a lábost fontam magamban a dolgot, és egyszer csak beugrott. Meg kell szüntetni a kuckót, közöltem a legcsíkosabb bögrémmel, és létre kell hozni két másikat. Okos gondolat, ugye? :) Nem is rágódtam többet a kérdésen. :) Lesz egy amolyan önéletrajzi blogom, telis-tele a személyes élményeimmel, valamint egy másik, amelyen közzéteszem az összes eddigi írásomat, a terveimet, elképzeléseimet, és mindent, ami Remus, illetve HP-univerzum. ^^ Alig várom, hogy megvalósíthassam! *.*  Picit félek ugyan, hogy nem fog beválni a variálás, de egyelőre lelkes vagyok. :)

Szöszöm nincs most (a HP-s blogon ilyen esetben meg sem fogok nyikkanni :)), egy ideig talán nem is lesz az itthoni dolgok miatt, de a nyárvég biztosan meghozza majd a Múzsa néni kezébe csimpaszkodó Idő uraságot. ^^

Csóóók!