Pápá, blog...

A legutóbbi bejegyzésem óta meggondoltam magam. Nem két blogom lesz, hanem egy g-portálos oldalam van. ^^ Napok óta vacakolok vele, ismerkedem és kétségbeeséssel elegy vidámsággal próbálom kitanulni a fortélyokat… Már sikerült némi tartalommal feltöltenem (írások és képek, Remus meg én), ezért gondoltam, most már elhintem erre-arra, hogy létezik az én kis kuckóm és szabad látogatni is. :-)

Katt: Remie kuckója

Vacillálás a kuckóban

(A cím az utolsó hosszú bekezdésre utal. ^^’’)

Picit összevissza, keszekusza és szétszórt vagyok, mivel megint elszaporodtak a problémák, viták és családi balhék (higgyétek el, amikor a türelmes és jéghiggadt énemen felülkerekedik a toporzékolva kiabáló másik, akkor már tényleg baj van) a lakásom táján. Hosszas beszélgetések, érvelések, dacos kijelentések és még makacsabb álláspontok kifejtése után a kupaktanács (oké, beismerem, ez most csak Anyut meg engem takar ^^) úgy döntött, itt az ideje egy régóta érlelődő költözésnek. Igen. Végre kimondtuk: olyan helyen akarunk élni, ahol elönt minket az a furcsán bizsergő melegség, az otthonérzés. Tudom, nem két perc alatt fogjuk lezavarni a dolgot, kínkeserves és vérverejtékes lesz – mégis ez a gondolat adagolja a reményt és kitartást a rosszabb napokon… Erről a témáról csak ennyit és csak azért, mert szükségem van a monitoron át érkező pozitív energiákra. ^^

Egyébként vidámító körülmények is vannak itt felém. :)

Az egyik az, hogy csont nélkül vettem az alkalmassági vizsga „nehézségeit” pár héttel ezelőtt, így valószínűleg szeptembertől a kisgyermekgondozó szak lelkes nebulója leszek. :) (Azért a tankönyvszelektálásom alatt becsempésztem a szekrénykém mélyére a magyaros cuccaimat, hátha – ismétlem, hátha – valamikor a távoli jövőben felvesznek az álomszakomra, s szükségem lesz rájuk. ^^’’)

A másik az, hogy túléltem az érettségit. Bizony, én is alig akartam elhinni, pláne, hogy a szóbeli vizsgák előtt szó szerint rosszul voltam a félelemtől. ^^’’ Mindazonáltal sikerült összeszednem egy négyes történelmet, egy négyes matekot (még mindig nem értem, hogy tizenhárom évnyi bukdácsolás után hogy a nyavalyába tudtam kirázni a kisujjamból a megoldásokat O.o), egy ötös magyart, és a tavalyi előrehozottam végtermékeként egy ötös angolt meg egy ötös informatikát. :)

A harmadik az a sok-sok-sok kivarratlan gobelin, amelyet ajándékba kaptam egy kedves ismerőstől. Mosolyhozó élmény volt kézbe venni a gyönyörűségeket, mert újabban kézműves hangulatban rohangálok erre-arra (nem mintha lenne kézügyességem vagy ilyesmi ^^’’), s a varrogatás kellőképpen nyugtató hatással van rám. :)

A negyedik az, hogy egyre lelkesebben gyártom a véleményeket a Merengő meg a Csodaidők szerzőinek, kiélvezve KK-s mivoltom minden szabad percét. ^^ 

… És hogy miért ezt a címet kapta a bejegyzésem? Lentebb indoklom. :)

Visszaolvasgattam a kuckóm tartalmát: áradozások erről-arról, filmek és könyvek, lakáscsinosítás, problémák és nyöszörgés, rövid kis kiruccanások, betegségek, más egyebek - én meg a mindennapi apróságaim. Nem pedig Remus, mint ahogyan azt megígértem a legelső megjelenésemkor. Ezen változtatni kell, gondoltam elszánt határozottsággal, és töprengeni kezdtem, hogyan oldhatnám meg a mesélési kényszeremet úgy, hogy ne rondítsak bele a kedvenc képzeletvilágomba. Először a legkézenfekvőbb megoldás mellett voksoltam: mostantól visszafogom magam, nem fecsegek, s csak a mütyürjeimet hozom. Tiszta sor, nem? Nem, ráztam a fejem a mosogató fölött (mert mikor máskor törném a fejem ilyesmiken, ha nem mosogatás közben), hiszen maximalista, rendszerető lányka lévén mindig azon járna az eszem, micsoda káosz uralkodik a „birodalmam kapujában”. Tehát tovább súroltam a lábost fontam magamban a dolgot, és egyszer csak beugrott. Meg kell szüntetni a kuckót, közöltem a legcsíkosabb bögrémmel, és létre kell hozni két másikat. Okos gondolat, ugye? :) Nem is rágódtam többet a kérdésen. :) Lesz egy amolyan önéletrajzi blogom, telis-tele a személyes élményeimmel, valamint egy másik, amelyen közzéteszem az összes eddigi írásomat, a terveimet, elképzeléseimet, és mindent, ami Remus, illetve HP-univerzum. ^^ Alig várom, hogy megvalósíthassam! *.*  Picit félek ugyan, hogy nem fog beválni a variálás, de egyelőre lelkes vagyok. :)

Szöszöm nincs most (a HP-s blogon ilyen esetben meg sem fogok nyikkanni :)), egy ideig talán nem is lesz az itthoni dolgok miatt, de a nyárvég biztosan meghozza majd a Múzsa néni kezébe csimpaszkodó Idő uraságot. ^^

Csóóók!  

Még egy Remus/Dora szösz

Nézz rá, Meda – suttogta a fülébe szellemkedvese –, nézd a gyengédséget a szemében!

És Andromeda kelletlenül rájuk pillantott. Remus kamaszos szégyenlősséggel egymásba fűzte az ujjaikat a lány gömbölyű hasa előtt, s tekintetében aranyszikrák csillantak meg, ahogy mosolygó pajkossággal előrehajolt, hosszú, szenvedélyes csókkal ajándékozva meg szerelmét. Hevességüktől Dora mulatságosan színes szalmakalapja messzire szállt; az előbukó, alkonyrózsaszín hajfürtök derűsen szökkentek fel a szellőgyermekek hátára. A házaspár nevetett, aztán a férfi megérintette a kettejük közé szoruló pocakot. Szeretetteljes mozdulat volt.

Tényleg azt hiszed, hogy valaha is fájdalmat okozna a lányunknak?

 A boszorkány sóhajtott, elernyedt. Megrázta a fejét.

Ted pedig büszkeséggel keveredő elégedettséggel vált semmivé. 

Legutóbbi elképzelésemmel szemben ma sem fogok fecsegni. Utolért ugyanis az érettségi-pánik. ^^'' Igen, tudom, hogy már csak két hetem maradt abból a bizonyos hatból, aminek hírét olyan lelkes örömmel fogadtam... de túlságosan lefoglaltak a magánéleti-családi problémák. >.< A feszültség még mindig megvan, növekszik is, viszont muszáj egy viszonylagosan jó eredményt összehoznom a szóbelin... Öhm, panasz-izé vége, örüljetek a napsütésnek! :)

Remus/Dora szösz, más semmi

Remus érezte a hitvese ujjait, amint előbb lepkefinomsággal, majd görcsös kétségbeeséssel (szabadíts ki innen!) megszorították a csuklóját. Ajtó csapódott, függöny szakadt, üvegpohár robbant ezer darabra; a különös, őrjöngő szimfóniát Andromeda hisztérikus kiabálása kísérte, s Ted suttogása. Utóbbi nevetősen csitító volt.

Hálasóhaj cirógatta meg a nyakát, ahogy meztelen talpuk alatt puhán lelapultak a fűszálak. A fölöttük magasodó gyümölcsfa virágai közé tavaszfény lopta be magát, és az illat körbetáncolta Dora illatát, incselkedett vele, belémerült. Remus lehunyt szemmel összeérintette a homlokukat, miközben hagyta, hogy kezei önálló életre kelve körbesétálják a gömbölyű vállakat, leszaladjanak a háton, lágyan érintve a csípőt is. Az ismerős hajlatok eszébe juttatták azt a csillagpöttyös éjszakát, amikor ez a test nem volt más, mint sima, lassan emelkedő ívek sorozata, jelentéktelen, édes súllyal az övére nehezedve. Az éjszaka, amikor a józan esze belefulladt a szédelgő sóvárgásba (halálkopogtatásba), és feloldódott a felesége szerelmes ölelésében.

S most ugyanott, a házuk zsenge pázsitján csókolóztak, az otthonuk küszöbén, ahova nem hallatszott el Andromeda vádbeszéde, a háború sikítása vagy a fejvadászok csörtetésének zöreje. Csak ők ketten voltak és a Remus fejében megjelenő fantáziaképek: egy névtábla (Lupin-Tonks), Dora kézműves ügyetlenkedésének eredményei, pillangóformák varázsverdesése a falakon, páfránycsemeték, közös fotók mosolygós rajzszögeken.

És a kisfiuk nevetésének csilingelése kettejük közt.

Napfényben mosolygó, vidám nyárelői napokat kívánok!
(Legközelebb majd fecsegek is. ^^)

Fecsegés és egy Dora/Remus(/Sirius) szösz

Jöttem mesélni, hello! ^^

Április közepén egy két hétig tartó betegség láncolt az ágyamhoz, köhögtem és fuldokoltam, közben bemásztam a matek próbavizsgámra (izgalmas volt az antibiotikumtól kábán és kialvatlanul azt tettetni, hogy értem a papirkámra rótt képletek összefüggéseit ^^’’), majd kettőt pislogtam és már ballagtunk is az osztályommal nem ballagós dalokra. XD Ott először az előttem tipegő barátnőmmel vihogtunk az összecsókolózó csokrainkon, aztán azon, hogy az igazgatótól kapott jutalomkönyveimen ott virított az árcédula tisztán és kivehetően… az már csak a ráadás, hogy az oklevelem szerint négy évig koptattam az iskola padjait tizenhárom helyett. De legalább a nevemet nem írták el. XD

Frissebb híreim is vannak: magam mögött hagytam az „éles” írásbelit. A magyartól nem féltem, szerintem nem is lett olyan szörnyű, a töri már neccesebb, a matek pedig passzos, de megígértem magamnak, hogy a szóbelikre fogok készülni is. ^^’’ Vagyis még nem, mert írnom KELL, és mert a felkészülési idő hat hét, az bőven sok. Ehm, bólogassatok! ^^’’ (Egyébiránt volt egy hétnyi ideggörcsöm is, amikor közölték, hogy lemondott a magyartanárom – csak miatta maradtam ebben a hányadék intézményben ilyen sokáig –, de ez egy másik történet.)

Vannak ám olyan bejelentenivalóim is, amik talán érdekelnek Titeket:

1. A Merengőn ezentúl a Holdmosolygásban lehet olvasgatni a Remus/Sirius(/James) párosítású apróimat, a Sziromesőben pedig a slash-mentes mütyürjeimet.
2. Ismét tagja vagyok a Kritika Klubnak – félni nem kell, még nem ettem meg senkit. Még.
3. Nem bírom befogni a csőröm, muszáj elújságolnom: a drága Remy körülbelül egy hónapja boldog menyasszony. *.* Szabad Neki gratulálni. ^^ (És nem kell megijedni, ha pár napig nem reagál, eléggé elfoglalt mostanság. :)) Én a mókás kép alatti bigyót pötyögtem mini ajándékul; szerintem kusza, de Ő szereti. ^^

-          És ha Black lesz?

-          Ugyan már, a te véred, az én vérem. Lupin-Tonks lesz, nem Black.

Remus összerándult, mikor meghallotta a nimfanevetést, mert az utózöngéjében ott bujkált a kutyakacaj, az ajakszegletében a pajkos kamaszcsábítás, a tincsei közt pedig az ismerősen hullámzó, hanyag eleganciájú hajszálak. Minden mozdulatában ott volt Ő, az ujjai simításában, a kézfeje simaságában, a bájosan csámpás járásában, a csípőringásában tánc közben... Őt ölelte, mikor összesimulva spanyol dalokat énekeltek a nappali otthonos rendetlenségében, vagy aranyszikrákkal körülvéve duzzogott. Sirius csókjainak dallamára csókolóztak, és az Ő sóhajaiba bolondult bele az ámbraillatú vágy.

Remus tudta, hogy Dora téved.

A fiuk Black lesz.

Pacsii! ^^

"Mysterious as the dark side of the moon..."

Egy szösszel jöttem ma is, Sirius "tréfája" utánról. Nem slash, nem nyálas, alig-remie-s – igen, így, ilyen bénán kinézőn, mert bolond napom van. XD

Holdsáp több méterről kiszagolja.

Feketetea, bájital összetevők, fanyar izzadtságszag - az örökös szorongás, a düh és a fojtott agresszió émelyítően intenzív keveréke, amely nyögve söpri el a hangokat. Remus megfeszül, kaméleon módjára próbál eggyé válni a fallal, oson, tekintetét maga elé szegezi. Kezét (pipacsfoltokkal pettyezett kötéshalom) remegve rejti a talárja alá; kapkodó és furcsán tétova minden mozdulata.

Belégzés.

Egyre csökken köztük a távolság.

Kilégzés.

Már nem tudja, a félelem vagy Holdsáp lelkesült ösztönlénye készteti-e vad dobogásra a szívét.

Bennszoruló lélegzet.

Perselus pillantása undorral és megvetéssel perzseli...

James (az őrzője) nem kérdez semmit, csak a hátára téve a tenyerét, továbbvezeti a folyosón.

 

Ezen kívül hoztam két Disney-dalt is (kitt és katt), mert mostanában ezek tartanak életben, illetve a fentebb látható képecskét, amit tegnap leltem a neten bolyongva. Egyébiránt azt hiszem, a cirka félévig tartó depressziós, önsajnálattal meg állandósult rosszkedvvel vegyített állapotom kezd belefulladni a tavaszfény adta mosolygós-reménykedős hangulatomba. ^^'' Ennek örömére talán legközelebb egy holdvigyorral jövök. ;)

Ehm, valószínűleg senkit nem érdekel (legalábbis a jelek szerint már az a maroknyi ember se igen pislog be ide, akiknek anno hiányoztam innen - nem mintha ezt bárkinek is a szemére hánynám, elvégre egy ideje én sem vagyok valami aktív fanfices), de túléltem a próba szóbelijeimet is. :) A végeredmény egy épphogy négyes töri, egy épphogy ötös irodalom meg egy épphogy ötös nyelvtan. ^^''

Pacsii az erre járóknak! :)

Üvegezés [SLASH]

Ma semmi személyes blabla, csak egy Holdmosoly meg egy szépséges kép. *.*

27-én gondoljatok Jamesre, mert szülinapozni fog! ^^''

Sirius mágiája izgatottan pulzált, körbeölelte őt, majd gyerekes rebbenésekkel megindult az üveg felé. Remus hallani vélte a varázsszálak és a palack finom súrlódását, látta, amint a szédítő pörgés kóválygó forgássá szelídül - aztán James felnyögött, Peter fuldoklásszerű hangot hallatott, Lily és a többi lány pirulva kuncogott, Regulus pedig féltékeny dühvel meredt a bátyjára.

Remus szégyellősen fordult Sirius felé. A laza copfból kiszabadult fekete hajszálak megcsiklandozták az arcát, ahogy az ismerősen mosolygó ajkak finoman megízlelték az övéit. Érezte az alig-érintést a kézfején, egy ujj könnyed suhanását a vállán, a nyakszirtjén.

Mikor a csók véget ért, Remus remegő kézzel nyúlt az üvegért.

Pacsi! :)